Temporada 1 Capítulo 6

-Jaj köszi, köszi, köszi!-öleltem még mindig.

-Örülök hogy örülsz, de azért ne fojts meg!-mondta nevetve, mire elengedtem. És én is elnevettem magam. Ez után felmentünk a szobámba és elkezdtünk beszélgetni. Nem sokkal később hallottunk egy nagy ajtó csapódást, ezért azt feltételezem hogy anya hazaért és ideges! Jaj nem akarom hogy egyedül legyek vele itthon!
-MARTINA ALEJANDRO STOESSEL MUZLERA! Gyere le! Most!-én nyeltem egy nagyot majd elindultam az ajtó felé, ránéztem Jorge-ra hogy jöjjön velem. Bólintott, majd felállt és mellém lépett.
-Jorge, léci maradj itt fent egy picit!
-Oké, de ha gond van megyek le hozzád!-mondta mire elmosolyodtam.
-Szia anya!-mondtam és nyeltem egy nagyon-nagyot.
-Na végre már! Már fél perce itt kéne lenned!-mondta mérgesen.
-Értem anyu...
-Miért nem csodálkozom hogy apád itt hagyott?!-kérdezte, majd megakart verni, de hátra léptem egyet.-Most pedig menny fel és hívd fel Peter-t, mert járnotok kell egymással!-jelentette ki rezzenéstelen arccal.
-Mi? Anya én nem leszek együtt Peter-rel! Utálom! Egy görény, semmi más!-mondtam hangosabban a kelleténél. Majd éreztem egy csattanást az arcomon, de ez most erősebb volt a többinél. Ez...ez tényleg nagyon fájt... Erre megjelent Jorge is mellettem.
-Bántja a saját lányát? Hát nem hinném hogy ezt lehetne!
-Ó szia Jorge! Nagyon jól nézel ki! Voltál mostanában edzeni? Csak mert nagyon nagy az izmod!-mondta kedvesen.... Kedvesen??? Na jó ez már tényleg nem normális nap...

-Próbálja meg mégegyszer és feljelentem!-mondta döhösen és szemei szinte szikrákat szórnak... Oké ez már még annyira sem normális!! Na jó, higgadjunk le. Mélylevegő be-ki be-ki. Huhh okémár sokkal jobb. De most komolyan! any meg a kedvesség? Pfhu, az két külömböző világ. Na de most tényleg! Jaj kezdek megbolondulni. Erre megszólalt anya rikácsoló hangja.

-De Jorge! Én nem is szoktam megverni az én kis angyalom!-mondta csábosan? (van ilyen szó egyálltalán?)

-Ahha látom! Na gyere Tini!-mondta Yoyi és elindultunk az emeletre. Mondta hogy üljek le amit meg is tettem, ő közben elkezdett pakolászni egy sport táskába.

-Jorge?

-Mond Picúr!-mondta fel sem pillantva.

-Miért pakolászol?-kérdeztem.

-Figyelj Tini! Nem hagyhatom hogy itt maradj anyukáddal! Nem akarom hogy bármi bajod legyen!-mondta én meg erre szorosan hozzábújtam.

-Köszönöm!-suttogtam.

-Mit?-kérdezte mosolyogva.

-Hogy vagy nekem! Hogy megvédesz! Meg nem hagysz cserben és hogy nem hagysz magamra!-mondtam könnyektől csillogó szemekkel,erre ő magához húzott és lágy csókot hintett ajkaimra.

-Na de gyere! Menjűnk!-nyomott puszit a homlokomra, majd elindultunk valahová, ami nekem relytéj. Nem sokkal később megérkeztünk Jorge házhoz. 

-Na gyere Törpe! Rendezzük be neked a vendég szobát!-mondta majd felmentűnk és kipakoltunk. Úgy egy óra múlva elmentem fürdeni.

Fürdőben

Megint megszólalt a a valaki! Pontosabban nem valaki hanem az APÁM szelleme.

Mercedes Lambre feliz cumpleaños!

Mercedes Lambre feliz cumpleaños! Te amo!

Videó

Hali!
Mint látjátok nem résszel jöttem! Egy kicsit unatkoztam és ezt szerkeztettem, remélem tetszik véleményeket komiban várom.

Temporada 1 Capítulo 5

Na de most komolyan ki nem tartana annak egy embert, aki beszél a... a... Konkrétan a semmihez! Na jó most már biztos egy őrült vagyok,bár eddig is az voltam.

-Ne hitetlenkedj Martina!-mondta mérgesen.

-Hát úgy elég nehéz ha nem is tudom hogy ki vagy!-kiáltottam el magam.

-Na, de most komolyan nem tudod hogy ki vagyok?-kérdezte, mire én megráztam a fejem.-Én vagyok az APÁD!-ez lehetetlen szerintetek is? Remélem csak álmodtam ezt az egészet.

-Az meg még is hogy lehetséges?-kérdeztem.

-Jaj, Martina olyan vagy mint kicsinek! Én csak a szelleme vagyok, és mindig melletted voltam csak most volt elég merszem ahhoz hogy megszólaljak!-mondta nevetve. Szerintem ebben semmi sem vicces.-Ja, és a gondolataidat is hallom!-tette hozzá.

-Oké, de akkor most hagyj mert mennem kell a Stúdióba.-mondtam majd elmentem. Miközben sétáltam a Stúdió fele nekimentem valakinek. Na ki volt az? Hát persze hogy Peter Lanzani volt az, amint meglátott egy undorító vigyor terült az arcán.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem idegesen.
-Hát ki mást ha nem életem szerelmét, Baby.
-Hát keresd tovább mert én nem vagyok a csajod, még barátok se vagyunk!
-Jaj, ne légy már betoji! Tudom még mindig engem szeretsz!-mondta mire én elakartam menni, de megragadta a kezem és visszarántott. Elkezdtem ráncigálni a karom nem sok sikerrel mert egyre erősebben szorított. Még mindig próbáltam kiszabadulni, és erre megütött. Olyan erősen hogy el is estem, mert addigra elengedett. Már majdnem sikerült kiáltanom, de befogta a szám. Hála az égnek ekkor jött Jorge. Nagy szerencse nem? Na de mindegy, megverte aztán felsegített a földről mert még mindig ott voltam. A lábam iszonyatosan fájt de nem tudom miért. Peter megindult felénk, Jorge pedig maga mögé húzott. Majd Jorge szépen mondva elküldte melegebb tájra.
-Jól vagy Tini?-kérdezte aggódva.
-Nem akarok ma be menni a Stúdióba! És haza se akarok menni!-nyafogtam majd leültem a földre.
-Jó hát akkor gyere el hozzám!-vetette fel az ötletét. Erre én bólintottam, majd elindultunk. Én mind végig Jorge-hoz bújtam, mert nagyin féltem. De persze ezt észre is vette rajtam.
-Mitől félsz Tini?-kérdezte kedvesen.
-Peter-től...
-De miért?
-Mert amikor vele voltam mindig megütött és még ma is...
-Akkor azért voltál a földön?-kérdezte, mire én bólintottam. Ekkor még jobban magához ölelt és belepuszilt a hajamba.
Amitől egy kicsit megnyugodtam. Nem sokkal később oda is értünk Jorge lakására.
-Nagyon szép a lakásod Jorge!-mondtam mosolyogva.
-Örülök hogy tetszik!-mondta Yoyi is mosolyogva.-Gyere körbevezetlek!-mondta, majd kinyitotta az ajtót. Mint mondtam kívül gyönyörű és ez bent sem volt másképp. Jaj annyira szeretem Jorge-t hogy azt ki sem lehet fejezni.
-Tini egyébként mit akar tőled Peter?-kérdezte.
-Nem tudom...-mondtam lehajtott fejjel.
-Hát az kár rá kéne jönni mert folyton rád fog szállni és én nem szeretném ha bármi bajod esne hisz még csak 13 éves vagy!-mondta és jó szorosan magához ölelt.
-Mondtam már hogy nagyon szeretlek?-kérdeztem.
-Igen, de mondhatnád többször is.-mondta nevetve az én bolondzsákom. Most komolyan ezt a becenevet találtam ki?! Hát úgy látszik igen... De bolond vagyok! :D
-Min gondolkodsz?-kérdezte Yoyi.
-Semmin csak elbambultam...-mondtam mosolyogva.
-Akkor jó!-mondta majd megcsikizett. Majd felmentünk és horror filmet néztünk... (sz.m. most nem jut eszembe egy cím se). Már kezdet későre járni ezért Jorge hazakísért.

Otthon

Amint beléptünk a lakásba, azt hittem kapok egy óriási fejmosást, de nem... A házban eluralkodott a csend és ez nagyon furcsa volt, és még egy furcsa dolog anya nem volt itthon.
-Hol van anyukád?-kérdezte Jorge.
-Nem tudom... Itt maradsz ameddig haza nem jön?-kérdeztem azzal a "Léci maradj, mert félek egyedül itthon" arcommal. Mire bólintott, én meg szó szerint a nyakába ugrottam.

Cuntinuará...

Folytatása következik...

Egy kis változás

Hali!
Mint látjátok lesze gy kis változás, ne ilyegyjetek meg, mert a történet folytatódi,, csak a szereplők korát változtattam meg.

Új blog

Mint látjátok nem részel jöttem. Ez a blogom nem Jortini-s, hanem Wolfblood-ról szól és szeretném bekukantnátok ide is.
http://wolfblood11.blogspot.hu/

kérdés/kérés

Hola!
Ki tudna csinálni nekem egy Trailer-t és Jortini-is fejlécet csinálni?

Temporada 1 Capítulo 4 (Jortini él?!)

Most komolyan eltudjátok hinni?! Hát én nem igazán... Miután vége lett a csóknak le is mentünk a színpadról!
-Na ez meg mi volt?!-kérdezték a srácok egyszerre. Na mit tippeltek tudtam válaszolni? Nem... Csak ezt anyu meg ne tudja...
-Akkor, Jortini él?-kérdezte Alba mosolyogva.
-Mi az a Jortini?-kérdeztem értetlenkedve.
-Jorge és a te neved keveréke!-mondta Lodo.
-Na Jorge, haver válaszolj!-nevetett Rugge.
-Na Tini akarsz a barátnőm lenni?-kérdezte boci szemekkel nézve rám.
-Igen szeretnék!-mondtam mosolyogva, erre az volt a válasza hogy megpörgetett. Miután elengedett Lodo ugrott a nyakamba.

Utána sorra megöleltek minket a srácok, de Pablo nem aminek nagyon örültem. Azok után amiket tett örülök hogy nincs a közelemben. Amúgy is Jorge tetszett már az első perctől, de még leírni se mertem. Remélem vele nem az lesz mint Peter mellett. Na tudjátok hogy értem... Nincs kedvem bonyolítani a magyarázatot, ami így is elég bonyolult. Gondolatmenetem a telefonom pittyegése zavarta meg, jelezve hogy üzenetet kaptam. Megnéztem és anya írta, ez állt benne.
Kislányom!
Hol a francba vagy?? Ha nem jössz haza most azonnal akkor soha többet ki nem teheted a lábad ebből a rohadt lakásból, ja és még minden cuccod elveszem és eltöröm!!!

Ahogy olvastam leszűrtem belőle hogy mérges ezért gyorsan átöltöztem és megkerestem Jorge-t amikor megláttam odamentem hozzá.
-Szia Jorge!-köszöntem a nekem háttal álló pasimnak. Mire megpördült amin nevetnem kellett.
-Szia Tini!-mondta mosolyogva.
-Haza kísérsz?-kérdeztem boci szemekkel.
-Persze, de hogy hogy ilyen hamar hazamész?-kérdezte.
-Anya írt...-sóhajtottam és megmutattam neki. Leesett állal olvasta el. Majd elindultunk hozzám.

Otthon 

Amikor beléptünk anya ideges arcát pillantottam meg.
-Hol voltál?-kiabált.
-A koncerten...-mondtam alig hallhatóan.
-Milyen koncerten?-kiabált még mindig.
-A Stúdiós koncerten...
-Á, szia Jorge észre se vettelek!-mosolygott.
-Üdv. Nekem mennem kell Tini holnap talizunk!-mondta és megpuszilta az arcom.

-Szia, akkor holnap!-kiáltottam utána.
-Indíts felfelé a szobádba!-kiabált mérgesen. Erre én nem válaszoltam csak tettem amit kért. Amikor beértem a szobámba becsaptam magam után az ajtót és elkezdtem a holnapi szettem keresését. Amint ezzel készen lettem kerestem egy pizsamát és egy törölközőt. Elmentem tusolni, amint ezzel is végeztem rendet raktam a szobámban és lefeküdtem aludni mert már későre járt és holnap nem akarok kómás lenni egész nap...

Pablo Espinosa

Amikor Tini azt mondta hogy akar a barátnője lenni, bennem azon nyomban felment az ütő, de nem lepleződhetek le Lodo előtt. Ezért az, az ötletem támadt, hogy megfogom keseríteni Martina életét. Egy kicsit kutatok az életében ahogy a Jorge-ében is és ezzel tönkre teszem Tini-t... És akkor Lodo is megtudja az igazat?? Nem érdekel! Nem is szerettem, azért vagyok vele mert így könnyebb becsajozni a háta mögött, Eddig minden csajjal jártam akik újak voltak, de ezt a csajt nem lehetett megszerezni. Van valami benne az egyszer biztos... De nem örülök neki, miért örüljek ha nem velem van?! Hát a nagy büdös semminek! Tőlem aztán megtudhatja az egész világ hogy Lodo-t csak kihasználtam, mert egy cseppet sem érdekel... Felfogtátok?! Vagy rágjam a szátokba? Hát nem fogom elhihetitek! Basszus 00:00 óra van. Mennem kell aludni pedig nem akarok, de hív a kötelesség.

Másnap                              Martina Stossel

Reggel 06:00-kor keltem ami eléggé korán van mert 08:00-ra kell beérni... Bolond vagyok... Később hét óra tájt megint megláttam azt a valamit amit mindig láttam kiskoromban. Nem kell mondani nagyon megijedtem-
-Emlékszel rám Martina?
-Nem, és ki vagy te?-kérdeztem rémülten.
-Az lehetetlen, minden nap itt vagyok!-csatatant fel, amitől még jobban megijedtem.
-Biztos...-mondtam felhúzott szemöldökkel. Na jó, most komolyan bolondnak fogtok tartani ezek után... Még jobban...

Cuntinuará...

Folytatása következik...

Temporada 1 Capítulo 3

Micsoda egy görény nem gondoljátok?! Remélem nem csak én vagyok ezen a véleményen... Még a "kapcsolatunk" elején amikor még nem voltak ezek a bántások voltak, mikor "viszonylag jó volt a kapcsolatunk" akkor meg mindig fogdosott... Kész agyrém!! Na de meg se érdemli hogy róla is beszámoljak... e most komolyan valami agybajom van az tuti. Na de most visszatérve a Jorge témához, nekem személy szerint nagyon furcsa volt Ruggero viselkedése, de szerintem nem csak nekem... Na mindegy is már későre járt ezért álomra hajtottam a fejem.

Reggel

Semmi kedvem nem volt felkelni, még mindig szomorú vagyok. Szerintem látszik is rajtam... Felkeltem és elintéztem a szokásos tenni valóimat. Majd elindultam a stúdióba... Amikor odaértem bementem az énekterembe és elkezdtem játszani a szintetizátoron egy dallamot amit álmomban hallottam...

Miután véget ért a dallam tapsot hallottam, megfordultam és megláttam Jorge-t.
-Nagyon tehetséges vagy!-mondta mosolyogva.
-Köszönöm...-mondtam miközben elmosolyodtam, de megláttam ahogy Rugge minket néz és látszott rajta hogy cseppet sem örül neki...-Bocsi, de mennem kell megkeresni a csajokat...-mondtam és indultam volna ki de Jorge megragadta a kezem és maga felé fordított.
-Valami baj van Tini?-kérdezte.
-Semmi csak már fáj a kezem léci engedj el...-néztem rá könnyektől csillogó szemekkel. Erre gyorsan elengedte a kezem és átölelt.

De ennek is hamar vége szakadt, mert Ru rontott be.
-Nem megmondtam neked hogy kerüld el Jorge-t?!-kiabált és Jorge értetlenül nézet rá majd rám.
-Mi van?!-kérdezte értetlenkedve. De én meg se bírtam szólalni, csak lehajtottam a fejem és már majdnem elsírtam magam, csak nehezen tartottam magam.
-Á csak az mióta itt van ez a kis fruska azóta nem szoktál velem lógni!-panaszkodott neki.
-1. Ne nevezd fruskának! 2. Miért nem velem beszéled meg ezt az ügyet? 3. Ne ítélkezz senki felett míg meg nem ismered!-mondta Ruggero-nak Jorge.
-Igen, igazad van Jorge! Figyelj Tini én nagyon sajnálom...-nézett rám megbánóan én pedig csak megöleltem.

-Akkor szent a béke?-kérdezte mikor vége lett az ölelésnek.
-Igen!-mondtam neki majd egy őszinte mosolyra húzódott a szám.
-Na de most menni kéne órára!-mondta Jorge. Majd elindultunk a Nagy terembe. Amikor beléptünk Serigo az igazgató is bent volt.
-Nos gyerekek, most hogy mindenki itt van beszeretném jelenteni hogy holnap adnunk kell egy koncertet, amit még csak most tudtam meg én is. Így lesznek sorban a dalok:
1. A srácok bandája fogja előadni a Mi princesa-t.
2. Mindenki Tini kivételével a Es mi pasión.
3. És végül de nem utolsó sorban Tini a Descubri-val. Na ennyi is lenne, jó próbálást!-mondta és összecsapta a két tenyerét.

Másnap a koncert helyszínén

Már most nagy volt a sűrgés-forgás, pedig még van másfél óra a koncertig. Mert most fél öt van és a koncert hatkor kezdődik.

Este 6 óra

Szerintem anya elfelejtette hogy mikor van a koncert, de nem is számítana neki.

-Srácok mindjárt kezdődik a koncert csak annyit szeretnék mondani...hogy mindent bele!-kiáltott Serigo.-Na de most már irány a színpad fiúk!-mondta és a fiúk úgy is tettek ahogy kérte. Szerintem nagyon jók voltak... Most jön a közös számuk. Ami szintén nagyon jó volt és most jött az én dalom. Jorge a dal közepén csatlakozott így együtt fejeztük be... Jorge a dal végén...nem fogjátok elhinni...MEGCSÓKOLT!!

Cuntinuará...

Folytatása következik...

Temporada 1 Capítulo 2

Megmondom én nektek! Fejleszedést mivel csak ma kezdtem a sulit és már most eltörték a kezem...

-Figyelj Tini! Ő mindig rászáll minden csajra úgy hogy Lodo-val van együtt és erről nem is tud. Csak az osztály belli csajokra nem szállt rá mert ők sose voltak új diákok.
-Léci ne hívj Tini-nek nem annyira szeretem apu halála óta...-mondtam a végét már motyogva.
-Hiányzik?-kérdezte.
-Igen... Nem is kicsit, hanem nagyon...-kezdett el könnyezni a szemem.
-Na gyere ide!-tartotta szét a kezét én meg megöleltem.

-Jaj a kis szerelmes Gerle pár!-tapsolt gúnyosan Pablo.
-Hagyd őt békén! Nem elég hogy minden csajt zaklatsz Lodo háta mögött? Na erre válaszolj!
-Jaj te csak ne dumálj nekem te is tudod jól hogy Martina engem szeret, ahogy én is őt!-mondta és ellökte Jorge-t és engem odahúzott magához és meg akart csókolni, próbáltam eltolni sikertelenül. Már majdnem sikerült is neki de Jorge megakadályozta hála az égnek.
-Gyere, haza kísérlek!-mondta majd elindultunk. Nem sokkal később haza is értünk, amikor beléptem zajokat hallottam anyu szobája felől ezért arra vettem az irányt. Amikor benyitottam anya épp a bőröndjébe pakolt.
-Anya te meg mit csinálsz?-kérdeztem.
-Szia kicsim! Menj pakold össze a cuccaid és indulunk is!
-De hova? És miért?
-Londonba költözünk.
-De anyu még csak most jöttünk nem mehetünk el!-mondtam miközben majdnem elsírtam magam. Fogtam magam és lerohantam majd kifutottam a házól. Csak mentem és mentem, de azt én se hogy hova. Mentem amerre a lábam vitt. Egy idő után a parkban kötöttem ki. Leültem egy padra és csak sírtam.

Jorge Blanco

Épp haza felé mentem mikor megláttam Tini-t a parkban egy padon ülve. Ahogy láttam sírt ezért odamentem hozzá.

-Szia Tini! Mi a baj?-kérdeztem.

-Semmi...-mondta szipogva és letörölte a könnyeit.

-Látom hogy baj van. Kérlek mond el!

-Anyu azt mondta el kell költöznünk. És én nem akarok...-kezdett el megint sírni. Én meg átöleltem és nyugtatni kezdtem megjegyzem nem sok sikerrel.

-Ssss, kérlek ne sírj!-csitítgattam még mindig. Most ez segített egy kicsit, mert már nem sírt.

-De én nem akarok elmenni.

Martina Stossel

Jorge felajánlotta hogy eljön hozzám mivel még nincs késő. Mikor haza értünk anyu már teljesen ki volt akadva.

-Meg tudhatnám hol voltál ifjú hölgy?-kiabált anya.-És ki ez a fiú aki méghozzá nagyon de nagyon helyes?-kérdezte és elkezdte puszilgatni az arcát.

-Először is miért kérded ha nem is érdekel?! És ő itt Jorge az osztálytársam. Én most felmegyek jössz Jorge?-kérdeztem mire ő bólintott és fel mentünk.

-Miért ilyen anyukád és miért szürke a szobád, csak mert a csajoknak általában nem rózsaszín?-kérdezte furán.

-Ő minden srácnak kelleti magát... És azért mert csak tegnap költöztünk be már most megyünk is.-mondtam majd eldőltem az ágyon.
-Miért akar elköltözni?
-Nem tudom. Szerintem ő se tudja.-szomorodtam el még jobban és ekkor megint megölelt.-Menned kéne.-mondtam miután vége szakadt az ölelésnek.
-Igen megyek is.-mondta majd megpuszilta az arcom és elment.
-Bepakoltál már Martina?-kiabált fel anya.
-Nem és nem is fogok!-kiabáltam vissza.
-De most bepakolsz! Meg ne várd míg én teszem meg mert akkor rosszul jársz!-üvöltött akkora hangon amekkora csak kijött a torkán. Csak már nem lent hanem itt a szobámban.
-Jó bepakolok...-mondtam már majdnem sírva.
-Na azért!-mondta majd kiviharzott és becsapta maga mögött az ajtót.

Másnap Reggel

Reggel 4-kor kellett kelnem, mert 5-kor indul a gép Londonba. Még mindig nem akarok menni de muszáj. Felöltöztem és mentem is le a két bőröndömmel. Anyunak már lent volt vagy öt bőröndje. És kb. tíz van neki. Nekem meg csak kettő ezt eltudjátok képzelni?

@TiniStossel: Viszlát Buenos Aries! Irány London...

Miért kell megint Költözni? Még csak 2 napja vagyunk itt.
-Gyere kislányom! Ja és ne felejtsd el az én bőröndjeimet se!
-Oké...
-Oké? Nincs kedvesebb szó amit tudsz esetleg a "rendben"?-kiabált.
-Rendben... Így jó?-kérdeztem halkan mert a félelemtől szinte már megbénultam.
- Ne merészelj ilyen hangnemben beszélni velem! Nem csoda hogy apád elhagyott!-kiabált.
-Apu az nem elment hanem meghalt!-mondtam már sírva.
-Indíts kifele a kocsiba, mert ha nem akkor kitagadlak és soha nem találkozhatsz senkivel! Ja és nem lesz se telefon se gép se táblagép és Tv se! Egy szóval:SEMMI!-0kiabált még jobban.
-Jól van megyek már!-mondtam halkan. Beültem a kocsiba és bedugtam a fülhallgatóm és elkezdtem zenét hallgatni. Majd közben elaludtam. Pár óra múlva a telefonom pittyegésére ébredtem. Jelezve hogy üzenetem jött. Megnéztem és egy ismeretlen számról kaptam üzit. Megnéztem és ez állt benne:
Szia Cica!
Jól tudom hogy Londonba tartasz? Na mindegy is, itt várlak! Ne is próbálkozz majd megtéveszteni, mert a címed is tudom!
Puszillak: P.

Van egy tippem ki írhatta... Szerintem ti is tudjátok. Ha nem akkor "elmondom" hát Pablo. De honnan tudja a Londoni címet? Anyun kívül senki nem tudja, még én se. Gáz, mi? Na de mindegy is.. Lehet hogy anyu ismeri és elmondta neki. De inkább nem is kérdem meg tőle úgy se mondaná el mondván"még gyerek vagy nem értheted".
-Miért költözünk el Londonba?
-Mégis mi közöd van hozzá?!-kérdezte felháborodva.
-Csak most először lettek igazi barátaim...-mondtam könnyekkel teli szemmel.
-Jól van Martina! Örülhetsz vissza megyünk Buenos Ariesbe!-mondta flegma stílusban.
-Jaj, köszi anyu! Köszi köszi köszi...-mondtam majd elindultunk vissza. Amikor vissza értünk hét óra volt ezért volt még egy órám elkészülni és bemenni a Stúdióba.

Stúdió előtt

Amikor odaértem Jorge már észre vett ideszaladt hozzám és megölelt miközben megpörgetett a levegőben... MEGPÖRGETETT eltudjátok hinni? Gondolom igen... Vagy nem? Na mindegy is... Én személy szerint nem.
-Jorge, tegyél le nem kapok levegőt.-ütögettem meg mire ő elnevette magát és lerakott. Majd beszélgettünk még egy kicsit. Aztán tovább mentem hogy had beszéljenek Ruggero-val.

Ruggero Pasquarelli

Na jó, én már tényleg nem értem Jorge viselkedését! Mióta itt van ez a csaj teljesen meg van változva. Velem már nem is foglalkozik, pedig elvileg én vagyok a legjobb haverja...

-Hé haver, beszélnünk kéne négy szem közt!-néztem idegesen az illetékes felé, aki Tini volt. Csak azért volt illetékes miszerint hogy lépjen le és hagyjon kettesben Yoyi-val. Szerintem látjátok milyen bunkó vagyok mert utálja ha Yoyi-nak szólítják.

-Miről szeretnél beszélni?-kérdezte.

-Tini-ről...

-Miért? Mi baj van vele?

-Vele semmi!

-Most már tényleg nem értem...

-Az hogy amióta itt van mindig vele vagy!-háborodtam fel majd ott hagytam. Majd elkezdtem Martinát keresni.

Martina Stossel

Miután elmentem a fiúktól, nem sokkal később Ru kiabálását hallottam.

-Szia, mit szeretnél?-kérdeztem kedvesen.

-Csak van egy kérésem...-mondta komoly tekintettel.

-És mi lenne az?
-Csupán annyi hogy ne menj Jorge közelébe, mert az én haverom nem a tiéd! Érted?-kérdezte mire én hevesen bólogatni kezdtem. Majd ott hagyott. Miután elment nem sokkal később Jorge jött oda hozzám.
-Szia.-mondta.
-Szia.-úgy csináltam mintha üzit kaptam volna így előkaptam a telóm.-Jaj, bocsi most mennem kell anyu írt hogy menjek haza...-és tényleg írt és pont ezt, micsoda véletlen?!
-Elkísérjelek?-kérdezte.
-Köszi, de nem szükséges.-mondtam egy "mosoly" kíséretében.
-Oki, de vigyázz magadra!
-Úgy lesz!-mondtam majd elindultam.Kint találkoztam Lodo-val és Cande-val.
-Szia Tini, mi lett a kezeddel?-kérdezték egyszerre.
-Hali, á csak elestem otthon...
-De hogy tudtál ekkorát esni és hogy?-kérdezgettek.
-Mentem le mert csengettek és elcsúsztam a lépcsőn.-mondtam a szín tiszta hazugságot.
-Jaj csajszi, vigyázz magadra!-mondta Cande.
-Igen mert ha nem én töröm el a másik kezedet.-nevetett Lodo.
-Na de most mennem kell mert anya vár... Csáó!-mondtam majd elindultam.
-Szia!-kiabálták egyszerre.

otthon

Amikor hazaértem szokatlanul nagy volt a csend...

-Szia, anyu megjöttem!

-Szia kicsim!-mondta anyu kedvesen. Kedvesen?!-Nem jött veled az a kedves fiú, aki a múltkor is jött?-kérdezte.

-Nem jött, de miért kérded?-néztem rá furcsán.

-Csak!-mondta most már a megszokott hangnemben.

-Én most felmentem...-mondtam majd felszaladtam. Amint felértem becsaptam magam mögött az ajtót, leültem az ágyam mellé és sírni kezdtem.

Miért kell mindig ennek lenni? Mit tettem hogy ezt érdemlem? Apu halála óta nem nagyon barátkoztam, sőt még pasim se volt... Most lett egy igazi barátom és ezt is tönkre tették. Igazából mióta apa meghalt csak egyetlen-egy "pasim" volt. Peter Lanzani... Igazából nem is az apás ügy miatt nm akarok se pasit, se barátokat. Amikor vele "jártam" mindig csak bántott és nem szavakkal, hanem szó szerint MEGVERT! Amúgy az elején nem is szerettem. Gondolom kíváncsiak vagytok akkor miért voltam vele együtt... Anya akarta, de miután egyre jobban megismertem beleszerettem. Na meg nem csak azért szakítottam vele mert bántott hanem mert még meg is csalt...

Continuará...

Folytatása következik...

Blogjaim

Sziasztok!

Ezek itt a blogjaim mint a cím is elárulja.

Ez itt a legeslegelső blogom. Most jelenleg is a tesómmal agyalunk egy új részen. http://lyokok.blogspot.hu/

Ez a második blogom ami szintén Violettás mint ahogy ez is. 

http://jortini11.blogspot.hu/

Ezt a blogot egy barátnőmmel írom.

http://becsavarodottvilag.blogspot.hu/

És ezt itt egy osztálytársamnak csináltam.

http://sziszitortenet.blogspot.hu/

Nos csak ennyit akartam. Hamarosan kész a második rész is.

Temporada 1 Capítulo 1

Martina Stossel

Ma van az új sulimban az első nap. Reggel kicsit izgultam a suli miatt, hogy milyenek lehetnek ott az emberek meg minden szokásos. Amint kikászálódtam az ágyból elvégeztem a szokásos tenni valóim, majd lementem reggelizni. Nagy meglepetésemre nem volt itthon anyu. Odasétáltam az asztalhoz ahol egy üzenetet találtam. Felvettem és ez állt rajta:

 Jó reggelt kicsim!

Képzeld találtam egy állást amivel az jár hogy nem kell folyamatosan költözni! Remélem tetszeni fog a zene suli, este jövök!

Puszi:anyu!

-Hát jó... Majd veszek kaját.-mondtam és kerestem egy kis pénzt majd elindultam a suliba. Mikor odaértem az volt az első hogy neki mentem egy srácnak és elestem... Csak is én lehetek ilyen szerencsétlen.

-Hé nem tudsz figyelni?!-mordult rám.

-Jaj, ne haragudj! Nem akartam neked menni!-mondtam félve.

-Ó, biztos te vagy az új csaj... Aszt hiszem Mariann, ugye?-kérdezte lenézően.

-Martina...

-Tök mindegy, te is csak egy olyan kis csaj vagy aki odáig vagy értem.

-Én... Nem...-nem tudtam befejezni mert gorombán közbe vágott.

-Dehogy is nem. Én mindenkinek bejövök.-vigyorgott önelégülten.

-Hé, haver! Hagyd már mert még nem is ismer senkit. Ne pazarold rá az időd. Mert egy kis senki.

-Igazad van, Ruggero.

-Tudom, Jorge. Nekem mindig igazam van.-vigyorgott ő is önelégülten. 

-Bocsi de nekem mennem kell...-mondtam halkan. Majd elmentem egyenesem az igazgatóihoz. Mikor megtaláltam bekopogtam majd beléptem.

-Üdv.-mondtam halkan mert nagyon féltem.

-Szia! Biztos te vagy Martina!-mondta mire bólintottam.-Tessék itt az órarended.

-Köszönöm.

-Szívesen, ne de most menj is órára.-mondta majd elköszöntem és mente is órára.

Óra után

El sem fogjátok hinni... Minden órán azzal a két sráccal kell lennem. Egész órán le se szálltak rólam. Most éppen a szekrényembe pakolok mikor idejön Jorge.

-Szia cica! Ni csak-ni csak ki ez a férfi a képen csak nem a kiscica apukája?!-kérdezte gúnyosan mire a szemembe könnyek gyűltek.

-Léci, hagyj békén!-mondtam miközben majdnem elsírtam magam. De már nem bírtam és elsírtam magamat.

-Jaj cicám látom rájöttél hogy nem tudsz megszerezni!-nevetett gúnyosan. Mire én már sírva a földre rogytam.-Na ezt már szeretem.-mondta önelégülten és elsétált. Nem hiszen el! Már az első napom nagyon rossz. Pedig még csak egy órám volt. Kövi órámon nem lesz semmi, de így is együtt kell lennie az osztálynak. Király... Mi? A két hülyének az az ötlete támadt, hogy menjünk el Paint Ball-ozni. De nekünk csajoknak és a többieknek az volt az ötlete hogy mennyünk el a parkba. Na de még van tíz perc indulásig, addig össze kell szednem magam valahogy... Ekkor vissza jött Jorge.
-Léci hagyj békén!-mondtam rá se pillantva.
-Figyelj... Sajnálom nem kellett volna így viselkednem... Meg tudsz bocsátani?-hallottam a hangján hogy tényleg megbánta.
-Igen, de miért piszkáltok a haveroddal folyton?-kérdeztem könnyes szemmel.

-Hát ilyen szokott lenni a stílusunk...-mondta és hanyagul megrántotta a vállát.
-Értem...-mondtam még mindig szomorúan.
-Na, ne szomorkodj! De most már menni kéne!-mondta mire én bólintottam. Átkarolt és elindultunk a srácokhoz.
-Hát ez, ez.....-dadogott Ruggero.-Ti most jártok?-nézett tátott szájjal.
-Nem!-mondtam egyszerre Jorge-val
-Aha, ja persze. Én meg ezt be is veszem...-mondta gúnyosan, majd elröhögte magát.
-Ruggero... Hazudtam én neked valaha?-kérdezte fejet csóválva Jorge. Amin mindenki elnevette magát. Beleértve őt is és engem is.
-Induljunk már, mert még kikaptok!!-mondta lenéző stílusban Pablo.
-Neked mi bajod?-kérdeztem értetlenkedve.
-Nekem semmi...
-Oké...-mondtam félve.

Órák után

Éppen hazafelé mentem amikor valaki kiabált utánam.

-Állj már meg kiscica!-mint aki meg sem hallotta mentem tovább.-Nem hallasz?! Talán süket vagy?-kérdezte mire én gyorsítottam a tempón. De ekkor megragadta a karom és maga fele fordított.

-Kérlek engedj el!-mondtam miközben a kezem a kezei közt ráncigáltam.

-Miért is engednélek el?-szorította meg még jobban. Ami nagyon nagyon de nagyon is fájt.

-Engedd el Pablo!-kiáltott rá Jorge.-Nem látod hogy mindjárt sír?! Nem hallasz ember?!-kezdte el leszedni rólam. Megjegyzem nem éreztem már a kezem. Amint sikerült leszednie rólam megnéztem a kezem és fel is volt dagadva. Jorge bevert neki egyet és lelépett. Azután iderohant hozzám és elkisért az orvoshoz és eltört a kezem... Mit fogok érte otthon kapni?!

Continuará...

Folytatása következik...

Szereplők

Név: Martin Stoessel (Tini)

Kor: 14

 Róla: Az élete fenekestül felfordult mióta édesapja  (Alejandro Stoessel) meghalt. Apja halála óta mindenki semmibe veszi, még édesanyja (Mariana Muzlera) is. Barátai nincsenek, de egy nap reményei szerint hűséges barátokra lel. De egy nap találkozott egy önző fiúval aki senkivel nem törődik. Nem rég költözött Buenos Aries-be.

Név: Jorge Blanco (Yoyi)

Kor: 20
Róla: Ő az amolyan "rossz fiú" és nagy nőcsábász. Eddigi barátnőit csak kihasználta. De egy napon valaki megváltoztathatja? Egy nap találkozik egy lánnyal aki teljesen más mint a többi. Először csak buliból közeledik hozzá, de sosem hitte volna hogy beleszeret. Pont egy ilyen zárkózott lányba. Nagyon szereti szüleit, ahogy ők is. Van egy legjobb haverja Ruggero.

Név: Lodovica Comello (Lodo)

Kor: 22

Róla: Ő is áldozatul esett Jorge hálójában. Buenos Aries egyik legszebb lánya. Eredetileg Olaszországi csak idejött hogy valóra váltsa álmait. Nem csak egyedül jött, szüleivel. A szülei ki nem állták Jorge-t. Lodo mindig is menő volt az iskolában. Ugyanakkor mindig él tanuló. Tesója nincs. Attól hogy menő nem akarja elcsábítani a pasikat.

Név: Pablo Espinosa (Pablo)

Kor: 20

Róla:  Teljesen oda van Lodo-ért és Martina-ért is. Kettő teljesen más személyiségű lányért van oda. Szerintetek melyik lesz szíve választottja? Miután megtudja hogy Jorge is oda van Martina-ért és ezért teljesen ki fog borulni. Nem is egy óriási összetűzés lesz köztük. Szüleivel össze veszett és ezért elrepült Spanyolországból egészen ide Buenos Aries-be. Kicsit Lodo is oda van érte.

Név: Candelaria Molfese (Cande)

Kor: 20

Róla: Barátai gyakran úgy ívjak hogy Ariel de nem szereti jobban szereti ha Cande-nak nevezik. Mázlija volt mert nem kapta el Jorge hálója.Gyönyörű hosszú vörös haja van. Ezért is szokták Ariel-nek nevezni. nagyon tetszik neki Jorge haverja Ruggero. Ki gondolta volna?! Hát ő biztos nem. Jelenleg nincs barátja, de reménykedik benne hogy Rugge észre veszi.

Név: Ruggero Pasquarelli (Rugge)

Kor: 18

Róla: Ő is amolyan "rossz fiú" és emellett ő is nagy nő csábász. Bejön neki Cande de nem meri meg mondani neki, mert attól fél hogy nem érez ugyan így. Na meg persze nem szeretné hogy emiatt tönkre menjen a barátságuk ami így is nagyon bonyolult. Mivel a haverja már nagyon meg van bolondulva az új csaj miatt.

Név: Alba Rico (Albita)

Kor: 23

Róla: Kedves,megértő és szerény lány. Spanyolországban született. A beszédében is észre vehető mert van némi kis Spanyol akcentusa. Neki is mázlija volt mert ő se került be Jorge hálójába. Mert ő  Yoyi másik haverjával jött össze Facu-val. Sok pletyka terjeng róla hogy csak egy elkényeztetett liba meg még sorolhatnám.

Név: Facundo Gambandé (Facu)

Kor: 22

Róla: Ő is amolyan "rossz fiú" mint Jorge és Rugge. Sosem hitte volna hogy egy ilyen szerény, kedves és megértő lány fogja fel kelteni az érdeklődését. Nem mintha csúnya lenne... Ne de remélem értitek... Nem hülye de nem is túl eszes. Sokan hiszik róla hogy csak kihasználja a csajokat mint a haverjai. De aki azoknak hisz csak saját magát veri át...

Név: Mercedes Lambre (Merchi)

Kor: 19

Róla:  Ő egy Pláza cica. Egész nap vásárol: cipőt, ruhát, ékszert és sminket... Az apja sikeres üzletember és az anyja ügyvéd. Nemcsoda hogy gazdagok. Sokan hiszik hogy egy elkényeztetett, hülye liba. Ő nem az a szőke csaj akiről a viccekben van szó. Ő mindig is azon volt hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét. Hát mint látjátok a látszat néha csal.

Név: Xabiani Ponce (Xabi)

Kor: 18
Róla: Mexikóból jött ide Buenos Aries-be hogy folytassa a tanulmányait. Zenei tanfolyamon vesz részt mint a többiek is (Merchi, Jorge, Lodo, Cande, Martina stb...). Nagyon vonzódik a szőkeséghez. (:D) a srácokkal nagyon jól kijön. Főképp Facu-val. Az iskola neve ahová jár "Studio On Beat".

Bocsi hogy csak ennyi szereplő van, mert ők fontosabb szereplők a blogban. 

Prológus

Martina Stoessel vagyok. Egy átlagos 13 éves lány... Vagyis bár az lennék. Már nem vagyok olyan furcsa mint régen. Legalábbis szerintem. Anyu mindig is azt mondta azért mert "túl nagy a fantáziám" pedig nem. Az oviban míg a többiek játszottak addig én mindig a sarokban ültem és bámészkodtam. Bámészkodtam, de mire? Nem tudom... Az óvónő azt mondta a anyának hogy biztos csak "képzeletbeli barátaim" vannak. Mondtam hogy valami furcsa van ott de mindenki bolondnak tartott. Bolond vagyok? Nem. Furcsa vagyok? Igen. Attól még nem vagyok hülye. Sokan akarnak furcsa életet a normális helyére. Inkább ők a bolondok. Én mit meg nem adnék egy normális életért. Gondolom felmerült bennetek hogy mi van az apukámmal. Meghalt,anya azt mondta azért mert öngyilkos lett, de pontosan ő se tudja mert nem is látta. Ellenben én igen... Azóta a nap óta minden megváltozott.... Előtte vidám nevetős lány voltam. Ma már egy szomorú, álmában síró lány. Sokszor érzem úgy hogy egyedül vagyok és mindenki ellenem van. Mikor sétálok mindenki belém köt. De nem, az emberek szó szerint átnéznek rajtam. De ha tudni akarjátok a történetem kövessetek nyomon.