Temporada 1 Capítulo 1

Martina Stossel

Ma van az új sulimban az első nap. Reggel kicsit izgultam a suli miatt, hogy milyenek lehetnek ott az emberek meg minden szokásos. Amint kikászálódtam az ágyból elvégeztem a szokásos tenni valóim, majd lementem reggelizni. Nagy meglepetésemre nem volt itthon anyu. Odasétáltam az asztalhoz ahol egy üzenetet találtam. Felvettem és ez állt rajta:

 Jó reggelt kicsim!

Képzeld találtam egy állást amivel az jár hogy nem kell folyamatosan költözni! Remélem tetszeni fog a zene suli, este jövök!

Puszi:anyu!

-Hát jó... Majd veszek kaját.-mondtam és kerestem egy kis pénzt majd elindultam a suliba. Mikor odaértem az volt az első hogy neki mentem egy srácnak és elestem... Csak is én lehetek ilyen szerencsétlen.

-Hé nem tudsz figyelni?!-mordult rám.

-Jaj, ne haragudj! Nem akartam neked menni!-mondtam félve.

-Ó, biztos te vagy az új csaj... Aszt hiszem Mariann, ugye?-kérdezte lenézően.

-Martina...

-Tök mindegy, te is csak egy olyan kis csaj vagy aki odáig vagy értem.

-Én... Nem...-nem tudtam befejezni mert gorombán közbe vágott.

-Dehogy is nem. Én mindenkinek bejövök.-vigyorgott önelégülten.

-Hé, haver! Hagyd már mert még nem is ismer senkit. Ne pazarold rá az időd. Mert egy kis senki.

-Igazad van, Ruggero.

-Tudom, Jorge. Nekem mindig igazam van.-vigyorgott ő is önelégülten. 

-Bocsi de nekem mennem kell...-mondtam halkan. Majd elmentem egyenesem az igazgatóihoz. Mikor megtaláltam bekopogtam majd beléptem.

-Üdv.-mondtam halkan mert nagyon féltem.

-Szia! Biztos te vagy Martina!-mondta mire bólintottam.-Tessék itt az órarended.

-Köszönöm.

-Szívesen, ne de most menj is órára.-mondta majd elköszöntem és mente is órára.

Óra után

El sem fogjátok hinni... Minden órán azzal a két sráccal kell lennem. Egész órán le se szálltak rólam. Most éppen a szekrényembe pakolok mikor idejön Jorge.

-Szia cica! Ni csak-ni csak ki ez a férfi a képen csak nem a kiscica apukája?!-kérdezte gúnyosan mire a szemembe könnyek gyűltek.

-Léci, hagyj békén!-mondtam miközben majdnem elsírtam magam. De már nem bírtam és elsírtam magamat.

-Jaj cicám látom rájöttél hogy nem tudsz megszerezni!-nevetett gúnyosan. Mire én már sírva a földre rogytam.-Na ezt már szeretem.-mondta önelégülten és elsétált. Nem hiszen el! Már az első napom nagyon rossz. Pedig még csak egy órám volt. Kövi órámon nem lesz semmi, de így is együtt kell lennie az osztálynak. Király... Mi? A két hülyének az az ötlete támadt, hogy menjünk el Paint Ball-ozni. De nekünk csajoknak és a többieknek az volt az ötlete hogy mennyünk el a parkba. Na de még van tíz perc indulásig, addig össze kell szednem magam valahogy... Ekkor vissza jött Jorge.
-Léci hagyj békén!-mondtam rá se pillantva.
-Figyelj... Sajnálom nem kellett volna így viselkednem... Meg tudsz bocsátani?-hallottam a hangján hogy tényleg megbánta.
-Igen, de miért piszkáltok a haveroddal folyton?-kérdeztem könnyes szemmel.

-Hát ilyen szokott lenni a stílusunk...-mondta és hanyagul megrántotta a vállát.
-Értem...-mondtam még mindig szomorúan.
-Na, ne szomorkodj! De most már menni kéne!-mondta mire én bólintottam. Átkarolt és elindultunk a srácokhoz.
-Hát ez, ez.....-dadogott Ruggero.-Ti most jártok?-nézett tátott szájjal.
-Nem!-mondtam egyszerre Jorge-val
-Aha, ja persze. Én meg ezt be is veszem...-mondta gúnyosan, majd elröhögte magát.
-Ruggero... Hazudtam én neked valaha?-kérdezte fejet csóválva Jorge. Amin mindenki elnevette magát. Beleértve őt is és engem is.
-Induljunk már, mert még kikaptok!!-mondta lenéző stílusban Pablo.
-Neked mi bajod?-kérdeztem értetlenkedve.
-Nekem semmi...
-Oké...-mondtam félve.

Órák után

Éppen hazafelé mentem amikor valaki kiabált utánam.

-Állj már meg kiscica!-mint aki meg sem hallotta mentem tovább.-Nem hallasz?! Talán süket vagy?-kérdezte mire én gyorsítottam a tempón. De ekkor megragadta a karom és maga fele fordított.

-Kérlek engedj el!-mondtam miközben a kezem a kezei közt ráncigáltam.

-Miért is engednélek el?-szorította meg még jobban. Ami nagyon nagyon de nagyon is fájt.

-Engedd el Pablo!-kiáltott rá Jorge.-Nem látod hogy mindjárt sír?! Nem hallasz ember?!-kezdte el leszedni rólam. Megjegyzem nem éreztem már a kezem. Amint sikerült leszednie rólam megnéztem a kezem és fel is volt dagadva. Jorge bevert neki egyet és lelépett. Azután iderohant hozzám és elkisért az orvoshoz és eltört a kezem... Mit fogok érte otthon kapni?!

Continuará...

Folytatása következik...