Temporada 1 Capítulo 2

Megmondom én nektek! Fejleszedést mivel csak ma kezdtem a sulit és már most eltörték a kezem...

-Figyelj Tini! Ő mindig rászáll minden csajra úgy hogy Lodo-val van együtt és erről nem is tud. Csak az osztály belli csajokra nem szállt rá mert ők sose voltak új diákok.
-Léci ne hívj Tini-nek nem annyira szeretem apu halála óta...-mondtam a végét már motyogva.
-Hiányzik?-kérdezte.
-Igen... Nem is kicsit, hanem nagyon...-kezdett el könnyezni a szemem.
-Na gyere ide!-tartotta szét a kezét én meg megöleltem.

-Jaj a kis szerelmes Gerle pár!-tapsolt gúnyosan Pablo.
-Hagyd őt békén! Nem elég hogy minden csajt zaklatsz Lodo háta mögött? Na erre válaszolj!
-Jaj te csak ne dumálj nekem te is tudod jól hogy Martina engem szeret, ahogy én is őt!-mondta és ellökte Jorge-t és engem odahúzott magához és meg akart csókolni, próbáltam eltolni sikertelenül. Már majdnem sikerült is neki de Jorge megakadályozta hála az égnek.
-Gyere, haza kísérlek!-mondta majd elindultunk. Nem sokkal később haza is értünk, amikor beléptem zajokat hallottam anyu szobája felől ezért arra vettem az irányt. Amikor benyitottam anya épp a bőröndjébe pakolt.
-Anya te meg mit csinálsz?-kérdeztem.
-Szia kicsim! Menj pakold össze a cuccaid és indulunk is!
-De hova? És miért?
-Londonba költözünk.
-De anyu még csak most jöttünk nem mehetünk el!-mondtam miközben majdnem elsírtam magam. Fogtam magam és lerohantam majd kifutottam a házól. Csak mentem és mentem, de azt én se hogy hova. Mentem amerre a lábam vitt. Egy idő után a parkban kötöttem ki. Leültem egy padra és csak sírtam.

Jorge Blanco

Épp haza felé mentem mikor megláttam Tini-t a parkban egy padon ülve. Ahogy láttam sírt ezért odamentem hozzá.

-Szia Tini! Mi a baj?-kérdeztem.

-Semmi...-mondta szipogva és letörölte a könnyeit.

-Látom hogy baj van. Kérlek mond el!

-Anyu azt mondta el kell költöznünk. És én nem akarok...-kezdett el megint sírni. Én meg átöleltem és nyugtatni kezdtem megjegyzem nem sok sikerrel.

-Ssss, kérlek ne sírj!-csitítgattam még mindig. Most ez segített egy kicsit, mert már nem sírt.

-De én nem akarok elmenni.

Martina Stossel

Jorge felajánlotta hogy eljön hozzám mivel még nincs késő. Mikor haza értünk anyu már teljesen ki volt akadva.

-Meg tudhatnám hol voltál ifjú hölgy?-kiabált anya.-És ki ez a fiú aki méghozzá nagyon de nagyon helyes?-kérdezte és elkezdte puszilgatni az arcát.

-Először is miért kérded ha nem is érdekel?! És ő itt Jorge az osztálytársam. Én most felmegyek jössz Jorge?-kérdeztem mire ő bólintott és fel mentünk.

-Miért ilyen anyukád és miért szürke a szobád, csak mert a csajoknak általában nem rózsaszín?-kérdezte furán.

-Ő minden srácnak kelleti magát... És azért mert csak tegnap költöztünk be már most megyünk is.-mondtam majd eldőltem az ágyon.
-Miért akar elköltözni?
-Nem tudom. Szerintem ő se tudja.-szomorodtam el még jobban és ekkor megint megölelt.-Menned kéne.-mondtam miután vége szakadt az ölelésnek.
-Igen megyek is.-mondta majd megpuszilta az arcom és elment.
-Bepakoltál már Martina?-kiabált fel anya.
-Nem és nem is fogok!-kiabáltam vissza.
-De most bepakolsz! Meg ne várd míg én teszem meg mert akkor rosszul jársz!-üvöltött akkora hangon amekkora csak kijött a torkán. Csak már nem lent hanem itt a szobámban.
-Jó bepakolok...-mondtam már majdnem sírva.
-Na azért!-mondta majd kiviharzott és becsapta maga mögött az ajtót.

Másnap Reggel

Reggel 4-kor kellett kelnem, mert 5-kor indul a gép Londonba. Még mindig nem akarok menni de muszáj. Felöltöztem és mentem is le a két bőröndömmel. Anyunak már lent volt vagy öt bőröndje. És kb. tíz van neki. Nekem meg csak kettő ezt eltudjátok képzelni?

@TiniStossel: Viszlát Buenos Aries! Irány London...

Miért kell megint Költözni? Még csak 2 napja vagyunk itt.
-Gyere kislányom! Ja és ne felejtsd el az én bőröndjeimet se!
-Oké...
-Oké? Nincs kedvesebb szó amit tudsz esetleg a "rendben"?-kiabált.
-Rendben... Így jó?-kérdeztem halkan mert a félelemtől szinte már megbénultam.
- Ne merészelj ilyen hangnemben beszélni velem! Nem csoda hogy apád elhagyott!-kiabált.
-Apu az nem elment hanem meghalt!-mondtam már sírva.
-Indíts kifele a kocsiba, mert ha nem akkor kitagadlak és soha nem találkozhatsz senkivel! Ja és nem lesz se telefon se gép se táblagép és Tv se! Egy szóval:SEMMI!-0kiabált még jobban.
-Jól van megyek már!-mondtam halkan. Beültem a kocsiba és bedugtam a fülhallgatóm és elkezdtem zenét hallgatni. Majd közben elaludtam. Pár óra múlva a telefonom pittyegésére ébredtem. Jelezve hogy üzenetem jött. Megnéztem és egy ismeretlen számról kaptam üzit. Megnéztem és ez állt benne:
Szia Cica!
Jól tudom hogy Londonba tartasz? Na mindegy is, itt várlak! Ne is próbálkozz majd megtéveszteni, mert a címed is tudom!
Puszillak: P.

Van egy tippem ki írhatta... Szerintem ti is tudjátok. Ha nem akkor "elmondom" hát Pablo. De honnan tudja a Londoni címet? Anyun kívül senki nem tudja, még én se. Gáz, mi? Na de mindegy is.. Lehet hogy anyu ismeri és elmondta neki. De inkább nem is kérdem meg tőle úgy se mondaná el mondván"még gyerek vagy nem értheted".
-Miért költözünk el Londonba?
-Mégis mi közöd van hozzá?!-kérdezte felháborodva.
-Csak most először lettek igazi barátaim...-mondtam könnyekkel teli szemmel.
-Jól van Martina! Örülhetsz vissza megyünk Buenos Ariesbe!-mondta flegma stílusban.
-Jaj, köszi anyu! Köszi köszi köszi...-mondtam majd elindultunk vissza. Amikor vissza értünk hét óra volt ezért volt még egy órám elkészülni és bemenni a Stúdióba.

Stúdió előtt

Amikor odaértem Jorge már észre vett ideszaladt hozzám és megölelt miközben megpörgetett a levegőben... MEGPÖRGETETT eltudjátok hinni? Gondolom igen... Vagy nem? Na mindegy is... Én személy szerint nem.
-Jorge, tegyél le nem kapok levegőt.-ütögettem meg mire ő elnevette magát és lerakott. Majd beszélgettünk még egy kicsit. Aztán tovább mentem hogy had beszéljenek Ruggero-val.

Ruggero Pasquarelli

Na jó, én már tényleg nem értem Jorge viselkedését! Mióta itt van ez a csaj teljesen meg van változva. Velem már nem is foglalkozik, pedig elvileg én vagyok a legjobb haverja...

-Hé haver, beszélnünk kéne négy szem közt!-néztem idegesen az illetékes felé, aki Tini volt. Csak azért volt illetékes miszerint hogy lépjen le és hagyjon kettesben Yoyi-val. Szerintem látjátok milyen bunkó vagyok mert utálja ha Yoyi-nak szólítják.

-Miről szeretnél beszélni?-kérdezte.

-Tini-ről...

-Miért? Mi baj van vele?

-Vele semmi!

-Most már tényleg nem értem...

-Az hogy amióta itt van mindig vele vagy!-háborodtam fel majd ott hagytam. Majd elkezdtem Martinát keresni.

Martina Stossel

Miután elmentem a fiúktól, nem sokkal később Ru kiabálását hallottam.

-Szia, mit szeretnél?-kérdeztem kedvesen.

-Csak van egy kérésem...-mondta komoly tekintettel.

-És mi lenne az?
-Csupán annyi hogy ne menj Jorge közelébe, mert az én haverom nem a tiéd! Érted?-kérdezte mire én hevesen bólogatni kezdtem. Majd ott hagyott. Miután elment nem sokkal később Jorge jött oda hozzám.
-Szia.-mondta.
-Szia.-úgy csináltam mintha üzit kaptam volna így előkaptam a telóm.-Jaj, bocsi most mennem kell anyu írt hogy menjek haza...-és tényleg írt és pont ezt, micsoda véletlen?!
-Elkísérjelek?-kérdezte.
-Köszi, de nem szükséges.-mondtam egy "mosoly" kíséretében.
-Oki, de vigyázz magadra!
-Úgy lesz!-mondtam majd elindultam.Kint találkoztam Lodo-val és Cande-val.
-Szia Tini, mi lett a kezeddel?-kérdezték egyszerre.
-Hali, á csak elestem otthon...
-De hogy tudtál ekkorát esni és hogy?-kérdezgettek.
-Mentem le mert csengettek és elcsúsztam a lépcsőn.-mondtam a szín tiszta hazugságot.
-Jaj csajszi, vigyázz magadra!-mondta Cande.
-Igen mert ha nem én töröm el a másik kezedet.-nevetett Lodo.
-Na de most mennem kell mert anya vár... Csáó!-mondtam majd elindultam.
-Szia!-kiabálták egyszerre.

otthon

Amikor hazaértem szokatlanul nagy volt a csend...

-Szia, anyu megjöttem!

-Szia kicsim!-mondta anyu kedvesen. Kedvesen?!-Nem jött veled az a kedves fiú, aki a múltkor is jött?-kérdezte.

-Nem jött, de miért kérded?-néztem rá furcsán.

-Csak!-mondta most már a megszokott hangnemben.

-Én most felmentem...-mondtam majd felszaladtam. Amint felértem becsaptam magam mögött az ajtót, leültem az ágyam mellé és sírni kezdtem.

Miért kell mindig ennek lenni? Mit tettem hogy ezt érdemlem? Apu halála óta nem nagyon barátkoztam, sőt még pasim se volt... Most lett egy igazi barátom és ezt is tönkre tették. Igazából mióta apa meghalt csak egyetlen-egy "pasim" volt. Peter Lanzani... Igazából nem is az apás ügy miatt nm akarok se pasit, se barátokat. Amikor vele "jártam" mindig csak bántott és nem szavakkal, hanem szó szerint MEGVERT! Amúgy az elején nem is szerettem. Gondolom kíváncsiak vagytok akkor miért voltam vele együtt... Anya akarta, de miután egyre jobban megismertem beleszerettem. Na meg nem csak azért szakítottam vele mert bántott hanem mert még meg is csalt...

Continuará...

Folytatása következik...