Temporada 1 Capítulo 5

Na de most komolyan ki nem tartana annak egy embert, aki beszél a... a... Konkrétan a semmihez! Na jó most már biztos egy őrült vagyok,bár eddig is az voltam.

-Ne hitetlenkedj Martina!-mondta mérgesen.

-Hát úgy elég nehéz ha nem is tudom hogy ki vagy!-kiáltottam el magam.

-Na, de most komolyan nem tudod hogy ki vagyok?-kérdezte, mire én megráztam a fejem.-Én vagyok az APÁD!-ez lehetetlen szerintetek is? Remélem csak álmodtam ezt az egészet.

-Az meg még is hogy lehetséges?-kérdeztem.

-Jaj, Martina olyan vagy mint kicsinek! Én csak a szelleme vagyok, és mindig melletted voltam csak most volt elég merszem ahhoz hogy megszólaljak!-mondta nevetve. Szerintem ebben semmi sem vicces.-Ja, és a gondolataidat is hallom!-tette hozzá.

-Oké, de akkor most hagyj mert mennem kell a Stúdióba.-mondtam majd elmentem. Miközben sétáltam a Stúdió fele nekimentem valakinek. Na ki volt az? Hát persze hogy Peter Lanzani volt az, amint meglátott egy undorító vigyor terült az arcán.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem idegesen.
-Hát ki mást ha nem életem szerelmét, Baby.
-Hát keresd tovább mert én nem vagyok a csajod, még barátok se vagyunk!
-Jaj, ne légy már betoji! Tudom még mindig engem szeretsz!-mondta mire én elakartam menni, de megragadta a kezem és visszarántott. Elkezdtem ráncigálni a karom nem sok sikerrel mert egyre erősebben szorított. Még mindig próbáltam kiszabadulni, és erre megütött. Olyan erősen hogy el is estem, mert addigra elengedett. Már majdnem sikerült kiáltanom, de befogta a szám. Hála az égnek ekkor jött Jorge. Nagy szerencse nem? Na de mindegy, megverte aztán felsegített a földről mert még mindig ott voltam. A lábam iszonyatosan fájt de nem tudom miért. Peter megindult felénk, Jorge pedig maga mögé húzott. Majd Jorge szépen mondva elküldte melegebb tájra.
-Jól vagy Tini?-kérdezte aggódva.
-Nem akarok ma be menni a Stúdióba! És haza se akarok menni!-nyafogtam majd leültem a földre.
-Jó hát akkor gyere el hozzám!-vetette fel az ötletét. Erre én bólintottam, majd elindultunk. Én mind végig Jorge-hoz bújtam, mert nagyin féltem. De persze ezt észre is vette rajtam.
-Mitől félsz Tini?-kérdezte kedvesen.
-Peter-től...
-De miért?
-Mert amikor vele voltam mindig megütött és még ma is...
-Akkor azért voltál a földön?-kérdezte, mire én bólintottam. Ekkor még jobban magához ölelt és belepuszilt a hajamba.
Amitől egy kicsit megnyugodtam. Nem sokkal később oda is értünk Jorge lakására.
-Nagyon szép a lakásod Jorge!-mondtam mosolyogva.
-Örülök hogy tetszik!-mondta Yoyi is mosolyogva.-Gyere körbevezetlek!-mondta, majd kinyitotta az ajtót. Mint mondtam kívül gyönyörű és ez bent sem volt másképp. Jaj annyira szeretem Jorge-t hogy azt ki sem lehet fejezni.
-Tini egyébként mit akar tőled Peter?-kérdezte.
-Nem tudom...-mondtam lehajtott fejjel.
-Hát az kár rá kéne jönni mert folyton rád fog szállni és én nem szeretném ha bármi bajod esne hisz még csak 13 éves vagy!-mondta és jó szorosan magához ölelt.
-Mondtam már hogy nagyon szeretlek?-kérdeztem.
-Igen, de mondhatnád többször is.-mondta nevetve az én bolondzsákom. Most komolyan ezt a becenevet találtam ki?! Hát úgy látszik igen... De bolond vagyok! :D
-Min gondolkodsz?-kérdezte Yoyi.
-Semmin csak elbambultam...-mondtam mosolyogva.
-Akkor jó!-mondta majd megcsikizett. Majd felmentünk és horror filmet néztünk... (sz.m. most nem jut eszembe egy cím se). Már kezdet későre járni ezért Jorge hazakísért.

Otthon

Amint beléptünk a lakásba, azt hittem kapok egy óriási fejmosást, de nem... A házban eluralkodott a csend és ez nagyon furcsa volt, és még egy furcsa dolog anya nem volt itthon.
-Hol van anyukád?-kérdezte Jorge.
-Nem tudom... Itt maradsz ameddig haza nem jön?-kérdeztem azzal a "Léci maradj, mert félek egyedül itthon" arcommal. Mire bólintott, én meg szó szerint a nyakába ugrottam.

Cuntinuará...

Folytatása következik...